SZIRGUTOK
A szirgutok lakóhelye a Nyugati fagyföldek déli részén terül el a narjanok szomszédságában.
Az egész szirgutföld hóval borított sztyepékből áll, benne mamutokkal, orrszarvúkkal, bölényekkel, melyekre előszeretettel vadásznak is. Vadfogásra fegyvereken kívül csapdát, farkasvermet és madárhálót használnak.
A viszonylag óriási területen való szétszórtság és az elszigeteltség miatt az egyes nyelvjárások annyira eltérően fejlődtek, hogy a távolabbi csoportok nem is értik meg egymást. Mégis egy népként tekintünk rájuk.
Sokan egyáltalán nem faluban élnek, hanem elszigetelten, egy-egy család. Előfordul hogy száz kilométeres körzetben nem lakik senki. Az egyes falvak között rénszarvassal vontatott szánokkal közlekednek.
Területükön több oroszlánfalka is él, akikkel évszázadokra visszamenő konfliktusa van a szirgut törzseknek. Egyes falvakat állandó rettegésben tartanak az oroszlánok.
A narjanokhoz hasonlóan a szirgutok is leginkább vadászattal és rénszarvastartással foglalkoznak. A zord időjárási viszonyok között sikerült olyan életformát kialakítaniuk, melyben ember és természet tökéletes egységben él.
Falvaik 3-4 sátorból állnak, a legnagyobb sincs több 10 sátornál. Gazdasági tárolóépületeiket általában a földbe vájják: ez négyszögű gödör, a falait mamutcsontok alkotják, melyre a föld színén rudakból összerótt és hóval borított tető kerül, amelyen oldalt vagy középen a világosságnak nyílást hagytak, melyet éjjel prémtakaróval fednek el. A rénszarvasokat külön karámban tartják a falu szélén és folyamatos éjjeli őrség vigyáz rájuk az oroszlánok betörései miatt. A sátrak közelében magas oszlopokon áll az élelmiszereknek a hombár.
Háziállatuk a kutya és a rénszarvas, de az énekek szerint egykor lovaik is voltak. Gazdaságuk rénszarvasnyájakból áll. Fő táplálékuk a rénszarvas- és mamuthús, nyers és szárított formában, bölényzsír, de nagyon kedvelik a medvehúst, amit szentként tisztelnek, és melyből enyhén fűszeres kolbászt is készítenek. A hermelinbort általában orvosságnak is használják.
Gazdag népköltészeti hagyománnyal rendelkeznek, sok költőt, énekmondót adtak a világnak. Hitviláguk az ég, a föld, a természeti jelenségek, növények, állatok, elsősorban a medve tiszteletén alapszik, melyben a legfontosabb szerepet a sámán tölti be.
Legfontosabb népi ünnepük az úgynevezett medveünnep, melyet évente rendeznek meg, és hálát adnak az ősüknek tartott Medvének, aki megvédi őket az oroszlánoktól, és segít az ellenük való harcban. Ezen vallási ünnep előtt igyekeznek elejteni egy oroszlánt. A ceremónia az állat nemétől függően akár 5-6 napig is eltarthat, melynek során számos rituálé közt mintegy 100 dalból szőtt, különféle hagyományos rítusokkal tarkított vallási ceremóniát tartanak. Ezen dalok fontos részét képezik e kultúrának és gyakran szólnak az oroszlánokkal való kilátástalan harcról. A medve kultusz ünnepnapja egyben a kinyilatkoztatás napja is, amikor a sámán a jövő évre való jóslatait publikálja.
