RINZEN
Aldan vándorszerzetes, aki megcsömörlött a kolostori életben, ezért úgy döntött ideje megtapasztalni a való világ dolgait. Ez olyannyira bejött neki, hogy azóta is jégvándor csapatokhoz csapódva különféle kalandokban vesz részt. Jártas a harcművészetekben, puszta kézzel is és bottal is jól harcol, emellett azt rebesgetik, akad néhány természetfeletti képessége is. Egy különleges mutációval született, a homlokán nőtt egy harmadik szem. Mivel a három szemmel való látás túl sok egy beavatott szerzetes számára, ezért még fiatalon kivájta az eredeti két szemét, amiket azóta fülbevalóként hord.
Hátasa és hű társa egy világos színű, mutáns jak, homlokán vörös mintával.
Rinzen: Tanítások a térről
(részlet)
(részlet)
"Rinzen lassan lépkedett a vastag jégmezőn. Érezte, ahogy a teste átveszi a rezgést. A tompa koppanások üteme néha meg-megbicsaklott. A hétköznapi érzékek számára az apró eltérés rejtve maradt volna, de nem Riznennek. Az aldani vándorszerzetes ilyenkor hirtelen egy kétszótagú parancsmantrát kiáltott a szélbe. A több tucat jégcsákány abban a pillanatban újra igazodott egymáshoz.
Rinzen látta, ahogy az egyik növendék remegve elejti az eszközét.
Rinzen látta, ahogy az egyik növendék remegve elejti az eszközét.
- Én ezt nem bírom tovább - sóhajtott. Tagjai remegtek a fáradtságtól és a hidegtől. Tenyere és térde majdnem a jégre fagyott. A szerzetes nem szólt, csak megállt a férfi előtt, összefonta a karját mellkasán és várt.
- Magának könnyű, müemmá... ebben a szakadt göncben képtelenség ilyen körülmények között dolgozni! - A vézna növendék dühösen megrángatta gyenge bőringjét.
Rinzen szavak helyett kinyitotta harmadik szemét és láttatni engedte valódi alakját. A novícius előtt megjelent a szerzetes valódi, meztelen alakja. Világossá vált, hogy az aldani mesterruhák rétegei csupán egy illúzió része.
- Hogy lehetséges... müemmá... ilyen erős aura...
- Nem szórakozásból hoztalalak ide titeket. Minden, amit látunk magunk körül, nem több, mint egy kitartott pillanat. Folytonos. Monoton. Meg kell szeretned a monotonitást. Legyél te a csákány, legyen a munka olyan természetes, mint a lélegzet, és akkor majd megerősödik az aurád. Utoljára szóltam hozzád.
Rinzen harmadik szeme lecsukódott, a növendék pedig felvette az eszközt és újult erővel cstalkozott a többiekhez.
A vándorszerzetes érezte, hogy egy újabb csontcsákány hull a földre, valahol a háta mögött.
- A csákány megtöri a jeget, a jég megtöri az embert."
Rinzen harmadik szeme lecsukódott, a növendék pedig felvette az eszközt és újult erővel cstalkozott a többiekhez.
A vándorszerzetes érezte, hogy egy újabb csontcsákány hull a földre, valahol a háta mögött.
- A csákány megtöri a jeget, a jég megtöri az embert."