QURGANOK

A qurganok lakóhelye földrajzilag a Délnyugati-Zordságot foglalja magába. A lakosság hagyományosan nomád pásztorkodással és kereskedelemmel foglalkozik, az alacsonyabban fekvő területeken jakot, lovat, birkát és kecskét tenyésztenek, a hegységekben pedig elterjedt a rénszarvastartás. Kisebb, termékenyebb területeken van példa a letelepedett életmódra, sőt két barlangváros is található a területükön.

A hagyományos qurgan lakóhelyek a nemezből készült jurták, valamint a fagyosabb vidékeken előfordulnak hóból, jégből és állati prémből épített kúp alakú kunyhók is. Egy-egy település akár 30-40 jurtából is állhat, viszonylag nagy közösségekben élnek, melyek gyakran vérségi alapon szerveződnek.

A hagyományos gazdaság a barlangvárosok közelében egyre kevésbé hatékony: a városok vezetősége gyakran lefoglalja a teljes állatállományt és kényszerletelepítéssel barlangokba kényszeríti az alapvetően vándorló életmódot folytató lakosságot. Sokan inkább lemészárolják állataikat, semmint a városok kezére juttassák és gyakran számos kisebb vidéki lázadás robban ki, amiket a városok technológiai fejlettségüknek köszönhetően rendre levernek.

Újabban nagyarányú darkhan bevándorlás kezdődött kelet felől, hála a barlangvárosok jó kapcsolatainak a keleti szomszédokkal. Több százan érkeznek az egyre fejlődő és bővülő városokba, valamint az ezekhez kapcsolódó létesítményekbe.

Étrendjük alapját a háziállatok húsa és teje szolgáltatja.

A qurganok ősi vallása is sámánizmus, amelynek hitvilágában a csillagoknak, hegyeknek, folyóknak, felhőknek mind saját szellemei vannak, amelyeknek áldozni kell, hogy támogassák a népet az állattenyésztésben és gazdálkodásban. A hit szerint a világ három szintre oszlik: a mennyei felső-világra, az emberi világra és a gonosz szellemekkel és szörnyekkel benépesített alvilágra. A közösség hagyományos vezetője, a sámán táncai és varázslatai révén utazni tud a világok között és megvédi a népet a természetfeletti veszedelmektől.

A sámánizmus tradíciói nagyon erősek, még a barlangvárosokban is fontos szerepet töltenek be a sámánok. Darkhan közvetítéssel az aldanok hite is eljutott egy-egy településre, de ez is keveredett az ősi természetvallással.

A falusiak ünnepekkor népviseletbe öltöznek. Ezekre a ruhákra jellemző az élénk színek használata, gyakori a kék, sárga és lila színekben pompázó öltözék, a ruhákat bonyolult, díszes geometrikus mintákkal díszítik. A férfiak nemez-sapkához hasonló fejfedőt, míg a nők különleges, hosszúkás fejdíszt viselnek ünnepi alkalmakon.

Népzenéjük híres különleges torokénekléséről, más néven felhangéneklésről, mivel a stílus lényege, hogy az előadó énekes úgy manipulálja hangképző szerveit, hogy a különlegesen mély dallam hangjai felhangokkal együtt szólaljanak meg. A torokéneklés népszerű még a szomszédos darkhanok és a markancsok közt, ezenkívül az aldan szerzeteseknél is megfigyelhető egyfajta két hangon megszólaló kántálási technika. A torokének segítségével kerülnek önkívületi transzcendens állapotba a sámánok.