DERINGEK

A dering egy gyűjtőnév, melyet az aldanok aggattak az északkeleten elszigetelten élő, maguknak való népcsoportokra. Nem sokat tudni róluk, az Első Jégháborúból is kimaradtak. Területükön sok helyütt magas a sugárzás, ősi romok tarkítják a tájat. Élőhelyük és foglalkozásuk alapján két fő csoportba oszthatók. A nyugatabbra eső területen élő törzsek főként falvakban laknak és állattenyésztéssel foglalkoznak, kelet felé haladva viszont egyre több titokzatos barlangvárost találunk. Egyik ismert elszigetelten fejlődött dering törzs az általuk csak Sötét Mélységnek nevezett barlangvárosban él legalább ezer éve.

Az alapján a kevés információ alapján, ami rendelkezésünkre áll, elmondhatjuk, hogy a sámánizmus általában véve nagyon erős, a törzseiket is vallási alapon szervezik. A törzsek általában egy-egy szellem kultuszát vallják, leghíresebb a farkasszellem kultusz, melyek véres gyermekáldozatokat tartanak egy-egy farkas születésekor.

Túlélő jégvándorok elbeszéléseiből következtethetünk arra, hogy nem szívlelik a területükre látogatókat, sokan odavesznek, mikor megpróbálták megközelíteni őket. Fegyverként gyakran csontlándzsát használnak, de kifejezetten sok az ősöktől maradt működőképes lőfegyver is, mivel nem vettek részt az Első Jégháborúban. Emiatt főleg nagyon veszélyesek, és ha nem muszáj, nem bolygatják őket. A többi nép nagy szerencséjére ők se nagyon keresik mások társaságát.

Dél felől az aldan hittérítők próbálják megtéríteni őket, de kevés sikerrel.